Megérkezett a második fejezet.
Egy tucat velem egykorú, és idősebb tanuló volt ott, akik láthatóan valamin nagyon tanakodhattak, ugyanis szinte észre sem vették, amikor beléptem. Viszont most, hogy világosabb volt megláthattam "el rablóm" arcát is.
Egy fiú volt. Enyhén napsütötte bőr, szőke haj, barna szem. Tipikus szépfiú.
Már csak a fehér ló hiányzik, és elmehetsz hercegnek... - gondoltam magamban, mikor végignéztem a srácon.
Úgy nézett rám, mint egy bátor hős, aki épp most mentett meg a gonosz sárkánytól. Valószínűleg láthatta, hogy milyen esetlen lány vagyok.
- Ne haragudj, hogy az előbb úgy rád ijesztettem, de... - hagyta félbe a mondatot. - Nem szerettük volna, ha már az első napon ellenségeket szerzel. - fejezte be kérdő tekintetem láttán.
- Ellenségeket? - kérdeztem vissza. - Furcsa. - húztam oldalra a számat.
- Igen, tudod ebben az iskolában úgynevezett hierarchia uralkodik, aminek a legalján az emberek helyezkednek el. Nem ajánlatos a figyelem középpontjába kerülni... - forgatta meg barna szemeit.
- Az emberek? Miért? Vannak más "fajok" is itt? - néztem rá kérdő tekintettel, miközben a fajok szót idézőjelbe tettem.
Magam is meglepődtem rajta, hogy milyen közvetlen voltam ezzel a fiúval. Mintha már ezer éve ismernénk egymást...
- Erről majd később. - kacsintott rám.
Túlzott kacérsága eredményeként, pedig sikerült elpirulnom.
Ilyen gáz is csak én lehetek. - gondoltam magamban. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kezét nyújtja felém.
- A nevem Oliver Stewart. - mutatkozott be. Kezet ráztunk.
- Én pedig Bella... Hope. - nyögtem ki a nevem. A tekintetétől teljesen transzba estem. Jesszusom, pedig én nem ilyen lány voltam...
Egy halk tudom hagyta el Oliver száját, majd féloldalasan rám mosolygott.
- Általában az én feladatom, hogy segítsek az új diákoknak. - mondta, miközben egy lány odakiáltotta, hogy azért mert az igazgatónő fia.
- Te tényleg az igazgató fia vagy? - kérdeztem vissza. Tele van meglepetésekkel ez a srác...
- Ja, de nem szeretek vele dicsekedni. - vonta meg a vállát, mintha ez mindennapos dolog lenne. Neki bizony az volt.
- Egy osztályba fogunk járni, szóval ha gondolod segítek neked. Amiben csak szeretnéd. - ajánlotta fel oltalmazását.
Ilyen mázlim is csak nekem lehet... Egy szimpatikus és barátságos fiú akar pont engem támogatni a suliban. Ezt nem hagyhatom ki.
- Oké. Szívesen elfogadom a segítséged. - válaszoltam egy szerény mosoly kíséretében.
- Akkor először körbevezetlek az iskolánkban. - szólalt meg, miközben kitárta előttem a terem ajtaját.
- Csak ön után, hölgyem. - viccelődött velem.
- Megtiszteltetés, Mr. Stewart. - mosolyodtam el ismét.
A folyosó ezúttal már nem volt annyira üres. Megtelt tanulni vágyó fiatalokkal. Szóval szerencsémre esélyem sem lett volna a figyelem középpontjába kerülni.
Oliver minden teremben és helyiségben körbevezetett, bár voltak olyan emeletek, ahová csak bizonyos tanulók mehettek.
- Lassan kezdem azt hinni, hogy tényleg a Roxfortban vagyok. - mondtam, miközben lefelé sétáltunk az első emeletről.
A kedves idegenvezetőm nevetni kezdett, bár a hangjában némi rejtett idegesség is volt.
- Ugyan már! Egyszerűen csak vannak szabályok, amiket nagyon szigorúan vesznek. Ennyi. - próbált ésszerű magyarázatot adni, bár nekem még mindig számos megválaszolatlan kérdésem maradt.
A földszinten volt az első óránk. Biológia.
- Itt általában párokban dolgozunk. - súgta oda nekem Oliver, mikor beértünk a terembe. Már mindenki ott volt. Az egyik padban Rosaliet is meg véltem pillantani, aki láthatólag épp újdonsült barátnőivel volt elfoglalva.
A lányok valószínűleg ikrek lehettek, mivel annyira hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Szőke haj, zöldeskék szem. Nem csoda, hogy Rosa jól elvan velük...
- Áh, megérkezett az egyik új diákunk. Üdvözlünk, Bella. - fogadott nyájas hangon a tanár úr, majd a diákok felé nézett. - Figyelem! Az idén új tanuló párokat sorsolunk ki. - szólalt meg a tanár úr. Az osztály válaszként egy grimaszt vágott. Láthatóan senki sem örült a változásoknak.
- Először húzz te egy nevet. - nézett most hirtelen rám.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, miközben azt kívántam, hogy csak ne Rosalie vagy a barátnői nevét húzzam ki. Megkeserítenék az életem...
- Benjamine Wayne. - olvastam fel a nevet. A diáksereg elhallgatott, mire egy barna hajú srác toppant be az ajtón...
- A vérfarkas. - nyögte ki halkan Oliver az igazságot...
~~~
Ez a fejezet kicsit rövidre sikerült, de ígérem, hogy a következő hosszabb lesz. :)
A harmadik fejezet várhatóan hamarosan megérkezik, és a "Vérfarkas" címet kapja majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése