2. fejezet [Első nap]

Halihó. :)
Megérkezett a második fejezet. 

Az idegen kéz egy terembe rántott be, ahol valójában egész világos volt.
Egy tucat velem egykorú, és idősebb tanuló volt ott, akik láthatóan valamin nagyon tanakodhattak, ugyanis szinte észre sem vették, amikor beléptem. Viszont most, hogy világosabb volt megláthattam "el rablóm" arcát is.
Egy fiú volt. Enyhén napsütötte bőr, szőke haj, barna szem. Tipikus szépfiú.
Már csak a fehér ló hiányzik, és elmehetsz hercegnek... - gondoltam magamban, mikor végignéztem a srácon.
Úgy nézett rám, mint egy bátor hős, aki épp most mentett meg a gonosz sárkánytól. Valószínűleg láthatta, hogy milyen esetlen lány vagyok.
- Ne haragudj, hogy az előbb úgy rád ijesztettem, de... - hagyta félbe a mondatot. - Nem szerettük volna, ha már az első napon ellenségeket szerzel. - fejezte be kérdő tekintetem láttán.
- Ellenségeket? - kérdeztem vissza. - Furcsa. - húztam oldalra a számat.
- Igen, tudod ebben az iskolában úgynevezett hierarchia uralkodik, aminek a legalján az emberek helyezkednek el. Nem ajánlatos a figyelem középpontjába kerülni... - forgatta meg barna szemeit.
- Az emberek? Miért? Vannak más "fajok" is itt? - néztem rá kérdő tekintettel, miközben a fajok szót idézőjelbe tettem.
Magam is meglepődtem rajta, hogy milyen közvetlen voltam ezzel a fiúval. Mintha már ezer éve ismernénk egymást...
- Erről majd később. - kacsintott rám.
Túlzott kacérsága eredményeként, pedig sikerült elpirulnom.
Ilyen gáz is csak én lehetek. - gondoltam magamban. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kezét nyújtja felém.
- A nevem Oliver Stewart. - mutatkozott be. Kezet ráztunk.
- Én pedig Bella... Hope. - nyögtem ki a nevem. A tekintetétől teljesen transzba estem. Jesszusom, pedig én nem ilyen lány voltam...
Egy halk tudom hagyta el Oliver száját, majd féloldalasan rám mosolygott.
- Általában az én feladatom, hogy segítsek az új diákoknak. - mondta, miközben egy lány odakiáltotta, hogy azért mert az igazgatónő fia.
- Te tényleg az igazgató fia vagy? - kérdeztem vissza. Tele van meglepetésekkel ez a srác...
- Ja, de nem szeretek vele dicsekedni. - vonta meg a vállát, mintha ez mindennapos dolog lenne. Neki bizony az volt.
- Egy osztályba fogunk járni, szóval ha gondolod segítek neked. Amiben csak szeretnéd. - ajánlotta fel oltalmazását.
Ilyen mázlim is csak nekem lehet... Egy szimpatikus és barátságos fiú akar pont engem támogatni a suliban. Ezt nem hagyhatom ki.
- Oké. Szívesen elfogadom a segítséged. - válaszoltam egy szerény mosoly kíséretében.
- Akkor először körbevezetlek az iskolánkban. - szólalt meg, miközben kitárta előttem a terem ajtaját.
- Csak ön után, hölgyem. - viccelődött velem.
- Megtiszteltetés, Mr. Stewart. - mosolyodtam el ismét.
A folyosó ezúttal már nem volt annyira üres. Megtelt tanulni vágyó fiatalokkal. Szóval szerencsémre esélyem sem lett volna a figyelem középpontjába kerülni.
Oliver minden teremben és helyiségben körbevezetett, bár voltak olyan emeletek, ahová csak bizonyos tanulók mehettek.
- Lassan kezdem azt hinni, hogy tényleg a Roxfortban vagyok. - mondtam, miközben lefelé sétáltunk az első emeletről.
A kedves idegenvezetőm nevetni kezdett, bár a hangjában némi rejtett idegesség is volt.
- Ugyan már! Egyszerűen csak vannak szabályok, amiket nagyon szigorúan vesznek. Ennyi. - próbált ésszerű magyarázatot adni, bár nekem még mindig számos megválaszolatlan kérdésem maradt.
A földszinten volt az első óránk. Biológia.
- Itt általában párokban dolgozunk. - súgta oda nekem Oliver, mikor beértünk a terembe. Már mindenki ott volt. Az egyik padban Rosaliet is meg véltem pillantani, aki láthatólag épp újdonsült barátnőivel volt elfoglalva.
A lányok valószínűleg ikrek lehettek, mivel annyira hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Szőke haj, zöldeskék szem. Nem csoda, hogy Rosa jól elvan velük...
- Áh, megérkezett az egyik új diákunk. Üdvözlünk, Bella. - fogadott nyájas hangon a tanár úr, majd a diákok felé nézett. - Figyelem! Az idén új tanuló párokat sorsolunk ki. - szólalt meg a tanár úr. Az osztály válaszként egy grimaszt vágott. Láthatóan senki sem örült a változásoknak.
- Először húzz te egy nevet. - nézett most hirtelen rám.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, miközben azt kívántam, hogy csak ne Rosalie vagy a barátnői nevét húzzam ki. Megkeserítenék az életem...
- Benjamine Wayne. - olvastam fel a nevet. A diáksereg elhallgatott, mire egy barna hajú srác toppant be az ajtón...
- A vérfarkas. - nyögte ki halkan Oliver az igazságot...

~~~

Ez a fejezet kicsit rövidre sikerült, de ígérem, hogy a következő hosszabb lesz. :)

A harmadik fejezet várhatóan hamarosan megérkezik, és a "Vérfarkas" címet kapja majd.

1. fejezet [Megérkezés]

Sziasztok! :)

Megérkezett az első fejezet. Remélem tetszeni fog...

Minden egy esős napon kezdődött.
- Bella! Igyekezz, vagy miattad fogunk elkésni az első napon! Mégis mit képzelsz magadról, hm? - förmedt rám Rosalie.
- Sajnálom, de nem találom a történelem könyvem. Nincs nálad véletlenül? - kérdeztem vissza szerényebb hangon.
- Jah, hogy az... lehet, hogy véletlenül elpakoltam, de mindegy. Csak gyere! - mondta félvállról a mostohatestvérem.
Rosa mindig is utált, ezért ahol csak tudott megpróbált keresztbe tenni nekem. Mostanában a dolgaim eltüntetésévél próbált borsot törni az orrom alá. Ezt a viselkedést mindig is gyerekesnek találtam, de a békesség kedvéért inkább rendszerint csendben maradtam, és tűrtem.
Az utcán már Mrs. Queen várt minket. A nagynéném. Ők neveltek fel, ugyanis a szüleim meghaltak mikor egy éves voltam. Autóbalesetben, bár ennek a részletes körülményeit sohasem árulták el nekem.
- Indulhatunk, lányok? - kérdezte mosolyogva Lena néni. Általában nagyon kedves volt velem. Saját lányaként szeretett, bár a férje, Mr. Queen sokáig betolakodónak tartott.
- Persze. Csak igyekezzünk. - siettetett minket Rosalie.
Gyorsan beszálltunk a kocsiba, majd villámsebességgel elindultunk az új sulink felé. Útközben felidéztem az elmúlt egy hónap eseményeit...
A hónap elején kiderült, hogy Kevin bácsi új állást kapott a városban, így ide kellett költözünk. Ráadásul egy adott időn belül itt kellett lennünk, szóval Rosalie és Lena néni fejvesztve pakolták össze a legszükségesebb holmijukat.
Én csak a ruháimat, a könyveimet és még pár apró dolgot hoztam magammal. Sosem kértem semmit a Queen családtól, ezért nem sok cuccom volt. Csupán amennyi kellett.
Ezek után repülővel jöttünk el a fővárosig, majd onnan kocsival Heartvilleig.
Sokan úgy tartják, hogy valamitől különleges ez a város. Hogy rengeteg furcsa dolog történik itt...
Egy kisváros volt, mégis egy kisebb dugóba kerültünk. Rosa már a haját tépte idegességében, miszerint kiröhögnek, ha elkésünk már az első napon.
- Itt egy kis olvasnivaló, amíg várakozunk. - fordult hátra Lena néni, majd átnyújtott nekünk két prospektusfélét az iskoláról. Elkerekedett szemmel olvastam az ott leírtakat, hiszen volt pár nevetséges szabály.
Például a suliba tilos bevinni akármilyen ezüstből készült tárgyat, vagy kerüljük a fokhagymát, és egyéb badarságok. Ki hallott még ilyet?
Biztos allergiásak a hagymás leheletre. - gondoltam magamban, és ezen a gondolaton el is mosolyodtam. Akkor még nem tudtam, hogy mekkora súlya van azoknak a szabályoknak.
- Itt azt írja, hogy teliholdkor messzire kerüljük el az iskolát. Olyankor tanítási szünet van. - olvastam fel a többieknek. Rosalie úgy nézett rám, mintha csak kínaiul beszéltem volna.
- Na persze... - forgatta meg a szemeit. - Ez nevetséges. Talán rituálékat tartanak teliholdkor, vagy mi a szösz? - prüszkölt a tőle megszokott módon.
- Szektákról nem volt szó. - csóválta meg a fejét Mrs. Queen. - Biztosan valami tévedés. - nevette el most könnyedén a dolgot.
- Valószínű. - mondtam halál nyugodt hangon, bár belül kissé tartottam ettől az iskolától. Elég hátborzongatónak tűnik...
- Yeeesss. Végre kiszabadultunk a dugóból. Szóval akár három percen belül a sulinál lehetünk. - kiáltott fel Lena néni. Beletaposott a gázba, majd ismét villámsebességgel száguldottunk a suli felé.
Ez az idő volt életem leghosszabb három perce. Megpróbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de mikor visszagondoltam a régi iskolánkra kirázott a hideg. A "különcségem" miatt kiközösítettek. Nem voltak barátaim. Nem volt senkim.
Abban reménykedtem, hogy itt legalább egy kicsit normálisabbak az emberek, és végre én is találhatok igaz barátokat.
- Itt vagyunk. Legyetek jók. - kacsintott ránk a nénikém, mikor megérkeztünk a sulihoz. Kiszálltunk a kocsiból, majd Rosa száját elhagyta egy nyájas mondat.
- Mi mindig azok vagyunk. - kacsintott vissza. - Na, gyere. De tartsd be itt is a megszokott szabályokat. A suliban nem ismerjük egymást. - nézett rám szigorúan mosta testvérem.
- Rendben. Idegenek vagyunk egymás számára. - sóhajtottam, miután Rosalie előrement. Felfuvalkodott, beképzelt liba. - gondoltam magamban. Ezt soha nem mertem neki elmondani. Ehhez túlságosan gyáva voltam...
Mikor megfordultam hirtelen szembesültem az iskolával. Kívülről majdnem úgy nézett ki, mint a Harry Potterből ismert Roxfort, csak ez most sokkal valóságosabb volt.
Lassan felballagtam a lépcsőkön, majd megálltam a hatalmas kapuk előtt. Aranyozott kerettel bekeretezve előttem virított az iskola szabályzata. Láthatólag itt a fegyelem uralkodik.
Akkor rajta. Most vagy soha. - néztem fel az égre, és beléptem. Kellemeset csalódtam. Az épület belülről teljesen olyan volt, mint egy átlagos középiskola. Viszont bekövetkezett a legrosszabb. Miután átléptem a küszöböt mindenki szeme rám szegeződött.
Összesúgtak a hátam mögött. Kellemetlenül érzés volt, hiszen majdcsak a fél iskola tekintetét magamon hordoztam. Irultam-pirultam. Hirtelen, ösztönösen végignéztem magamon. Vajon mi lehet rajtam vagy bennem olyan érdekes?
Gondolatmenetemből egy hang zökkentett ki.
- Erre, erre. Gyere. - mondta szinte alig hallhatóan.
Oké, ez egyre furcsább... - gondoltam magamban.
Megpróbáltam úgy tenni, mintha nem hallanám.
- Az életeddel játszol, kislány. Hallgass ránk. Nem tudod, hogy mit művelsz. - próbált óvni ismét a hang.
- Ugyan mitől kellene félnem? - kérdeztem alig artikulálva, mikor egy kéz hirtelen berántott egy sötét terembe. Megpróbáltam sikítani, de valahogy nem ment.
Megdermedtem a félelemtől.


                                       ~~~
A második fejezet várhatóan a jövőhéten érkezik majd meg, és az "Első nap" címet kapja majd. :)  
U.i.: Nagyon hálás lennék, ha véleményeznétek az irományaimat. 

Előszó [Első bejegyzésem]

Sziasztok. :)

Eljött az idő, hogy nekilássak a blogomnak. 

Remélem, hogy mindenki tetszését elnyeri majd a történetem.

Legelőször is jöjjön az előszó Bella szemszögéből:

Bella Hope és buli, szerelem, igaz barátok. A lehető legkülönbözőbb szavak a világon.
Pontosabban egyik sem fért össze a nevemmel. Világ életemben az a tipikus visszahúzódó, konfliktuskerülő és naiv lány voltam. Hagytam, hogy mások kihasználjanak, és megalázzanak
akár a fél világ előtt. Most az gondolhatnád, hogy ez így is maradt. De a sors mást tartogatott a számomra.
Az életem és én magam is teljesen megváltoztam, mikor a nevelő szüleimmel együtt egy eldugott isten háta mögötti városba költöztünk, Heartvillebe.
Itt megéltem a poklok poklát, és a mennyország legszebb gyönyöreit egyaránt. A legtöbb emlékem ehhez a helyhez kötődik.
Az iskolához, ahol minden kezdődött...

~~~

A sztori lényege természetesen egy szerelmi történet lesz, viszont a happy endig még sok próbát kell kiállniuk a főszereplőknek. Szembe kell majd szállniuk a többiekkel és kiállniuk egymásért mindenki előtt...
Hamarosan érkezik az 1. fejezet, amely a "Megérkezés" címet kapja majd.